Az Anyám tyúkjától a Jónás imájáig

Különleges élménynek lehettünk részesei, akik eljöttünk az Erkel Ferenc Művelődési Központba, Csuja Imre Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész irodalmi estjére, amelyet nagy magyar költőink verseiből állított össze és amivel már 10 éve járja az országot óriási sikerrel. Budakeszin is nagy örömmel és szeretettel fogadta a lelkes közönség, akik között szép számmal ültek fiatalok is.

Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály, Radnóti Miklóson és Ady Endrén keresztül Babitsig Mihályig. Sok verset még kisgyermekként a nagymamájától tanulta, – tudtuk meg tőle -, mert a versek között kedves, néhol humoros történeteket is mesélt a gyermekkoráról, Hajdúnánásról, ahol született és arról, hogyan lett színész. Nagyobb gyermekként pedig már gyakran megesett, hogy ő maga kápráztatta el versmondásával alkalmi közönségét, amikor így kérték, „Imi, mondj egy verset!”

Kezdésként az Anyám tyúkjával „robbant” a színpadra, kellő humorral fűszerezve, amivel rögtön megnyerte a közönség szívét és már látszott, hogy nem fogunk unatkozni. Sikerének egyik titka talán éppen az, hogy olyan verseket mond, amelyeket mindenki ismer, legalább is az iskolából, ám pódiumon ritkán halljuk őket. Mint például a már említett Anyám tyúkja, Családi kör, Szózat vagy Radnótitól a Nem tudhatom. Csuja Imre előadásában pedig életre keltek ezek a versek. Megható volt, ahogy az idősebb korosztályból, többen suttogva mondták vele a verset.

Szinte megállt a levegő a színpadon, ahogy kicsit „nehezebb” költőnket tolmácsolva, Ady Endre versét a Harc a Nagyúrral hallhattuk. Majd Babits Mihály, Jónás könyve elevenedett meg a színpadon tovább fokozva az érzést és Jónás imája utáni hosszú csend. Mindnyájan érezhettük, hogy itt megszületett az, amiért érdemes a színházba beülni, a Katarzis, amit a hosszú szűnni nem akaró taps is jelzett.

Köszönjük Imi, hogy nekünk is mondtál egynéhány verset!