A lakóközösség reggele a lelkiismeretes tömbbizalmi, Simon bácsi (Gálvölgyi János) híreivel és közleményeivel indul. 1962 augusztusa van, a mozik az Édes életet játsszák, a rádió ontja magából a fülbemászó slágereket. A Kommunista Ifjúsági Szövetség „Ki mit tud?” vetélkedőt szervez. A győztes produkció részt vehet a Világifjúsági és diáktalálkozón a távoli Helsinkiben. Mivel a finn főváros az áhított nyugaton van, a felhívás sokak fantáziáját megmozgatja.
A Csinibaba az első felületes pillantásra könnyed zenés filmnek tűnhet. A vékonyka történetet az újrahangszerelt slágerek és gegek fűzik csak össze. Van itt románc, barátság, tervek és illúziók, komikus mellékszereplők. Tímár Péter a kedvelt műfajból indul ki, ám sajátos írói stílusával és különleges vizuális megoldásaival egyedivé varázsolja és parodizálja is a filmtípust. A szereplőket úgy mozgatja, mintha bolondos rajzfilmfigurák lennének. A színek és a kompozíciók a fakuló képeslapokat idézik. A kép gyakran beég, remeg, a vágások szándékosan ugranak. Mintha egy régi burleszket látnánk olyan filmszalagról vetítve, amit már kikezdett az idő vasfoga. A párbeszédek a 60-as évek modoros hivatali nyelvét idézik.
