Régi idők focija
(filmajánló)
1924-ben vagyunk, a tavaszi football idény kezdete előtt. Minarik Ede mosodás szépen megélhetne kis üzletéből, ha nem lenne fanatikus footballrajongó. Álma, hogy csapatát, a másodosztályban vegetáló Csabagyöngyét az élmezőnybe juttassa, s ennek érdekében hajlandó feláldozni mindent. Sikkaszt, kölcsönkér, még a jobbszélsőjét is eladja, mégis állandó anyagi csőd fenyegeti, emellett folyamatosan meg kell küzdenie a hitelezőkkel és a football-maffia felhajtóival. Ráadásul csodakapusának agilis masamód menyasszonya folyamatosan havi szintű villamosjegy-ellátást követel rajta vőlegényének. Minarik azonban nem adja fel, a kisemberek szívósságával küzd, remél és ügyeskedik a nagy cél elérése érdekében. „Mert kell egy csapat!”
Sándor Pál 1973-as filmje tulajdonképpen tisztelgés a burleszk műfaja előtt. Garas Dezső chaplini figurát teremtve bolondozik a csapatáért mindenre hajlandó mosodás szerepében. S bár a szereplőgárda tagjai közt még a villanásra megjelenő néma szerepekben is óriási színészek parádéznak (Margitai Ági, mint cirkuszi bohóc, Szilágyi István, mint az Astoria hotel portása), a film egyértelműen Garas jutalomjátéka. Garas eredetileg nemet mondott Minarikra, mert éppen egy sorozatot forgatott, ami később váratlanul leállt, így elvállalhatta Sándor Pál filmjének főszerepét, mely legendás sikert hozott neki és az alkotóknak.
A némafilmkorszak előtti tisztelgés szívet tépő figurájaként tűnik fel a lerobbant moziban Temessy Hédi alakja, aki mindent tud a kor hollywoodi történéseiről és sztárjairól. Major Tamás, mint dúsgazdag mozitulajdonos, a tőle megszokott cinikus rezonőr szerepkörében brillírozik. Turner Pipit, a football-maffia mindenható keresztapáját Márkus László alakítja, aki eme számára szokatlan szerepkörben is remekül megállja a helyét. Kern András Kövesije, aki a csapat tehetségtelen tartalékosa – egyben baloldali agitátor – tulajdonképpen Garas tizenkét évvel korábbi szerepének, a Két félidő a pokolban című Fábri Zoltán film esetlen Steinerének alteregója. Esztergályos Cecília, mint butácska táncosnő, a végzet asszonyának paródiáját testesíti meg Szabó Ildikó (a későbbi filmrendező) nagyszájú, de tiszta szívű masamódjával szemben. Színes Gézát, a rikkancsból lett jobb összekötőt a későbbi színházi rendező, Ács János játssza. Somorjay úrnak, a bírák egyikének szerepében Andor Tamás operatőr látható. De a főcím után maga Sándor Pál is feltűnik Garas Dezső oldalán pár mondatra.
A film Mándy Iván A pálya szélén című kisregényéből készült, a cselekmény helyett azonban a Mándy-féle szürreális világ ábrázolása került a középpontba. Ragályi Elemér húszas éveket idéző képeit Óbudán és a VIII. kerület romos bérházaiban, míg a Csabagyöngye SE pályáját a kőbányai szeméttelepen vették fel.
A Régi idők focija a magyar film egyik legjelentősebb állomása, amivel Sándor Pál külön műfajt, reneszánsz-burleszket teremtett, Garas Dezső pedig élete legsikeresebb, legtöbbet idézett szerepét köszönheti neki. Érdemes tehát eljönni április 8-án este 7 órára az Erkelbe, egyrészt mert nem mindennapi élményben lehet részünk – amellett a filmet sem játsszák mindennap –, másrészt: „mert kell egy csapat!”
Szóval?
Ráér egy filmre?