Március 11. hétfő
19 óra: ’48-as filmklub: Nyolcvan huszár. Házigazda: Betz István színművész
80 huszár
(filmajánló)
1848 májusában a Lengyelországban rendfenntartóként állomásozó magyar huszársvadron katonái sorra kapják családjaiktól a hazahívó üzeneteket. A levelekben rendre beszámolnak nekik a magyarországi helyzetről, s az új reformokról – különös tekintettel a magyar katonák külhoni szolgálatteljesítésének eltörléséről, s arról, hogy ezt feletteseik elhallgatják előlük.
Egy folyóparti fürdőzés alkalmával, Korsós András közhuszár dezertál. Rövid bujkálás után egy pásztor feladja a keresésére kirendelt bajtársainak. Paál Farkas kapitány és Bódog Szilveszter főhadnagy tisztában vannak az indítékokkal – s azzal is, hogy a tíz szolgálati esztendő régen letelt – ám ez nem mentesíti a szökevényt a büntetés, a nyilvános vesszőfutás alól. A lengyel lakosság iszonyodva nézi a pár kör után véres háttal összeeső Korsóst, s a diákok szimpátiatüntetése a megszálló osztrák hatalom elleni (egyébként békés) tömegdemonstrációba torkollik. Mikor a huszárokat ennek szétverésére kivezénylik, Paál kapitány nem hajlandó a fegyvertelen tömeg ellen fellépni, ezért Leopold Krüger tábornok leváltja posztjáról, a századot pedig Prágába vezényli.
A magyar huszárokból az incidens keserű haragot vált ki. Olaj a tűzre, hogy a szolgálati idő sokuknak éppúgy lejárt, mint Korsósnak. Nyolcvanan közülük végül úgy döntenek, hazatérnek Magyarországra, s elhatározásukat esküvel pecsételik meg. Az őrmestert bezárják, s az esti mulatozásból hölgyekkel megérkező Bódog főhadnagyot foglyul ejtve – s a Paál helyére kinevezett Haller kaptányt megölve – az éj leple alatt hazaindulnak. Krüger tábornok utánuk küldi Paált, hogy hozza vissza őket, ám az látva a huszárok eltökéltségét, szakít addigi szabálykövető magatartásával, s elhatározza, hogy Bódoggal együtt hazavezeti őket Magyarországra.
Sára Sándor és Csoóri Sándor eredetileg a madéfalvi veszedelemről akartak filmet forgatni, de a témának olyan erős áthallása volt 56’-ra, hogy a forgatókönyv elolvasása után a hatalom nem adott rá engedélyt. Így fordult figyelmük a Lenkey János-féle huszárszázadra, akik 1848 májusában hazaszöktek Galíciából, hogy itthon a Délvidéken kapcsolódjanak be a magyar szabadságharcba. Hazatérésüket Petőfi Sándor is megörökítette Lenkei százada című versében.
A film azonban így is jócskán tele van 1956-ra vagy éppen az 1968-as prágai tavaszra utaló áthallásokkal. Ez leginkább a Szabó Sándor alakította habsburg megszálló, Leopold Krüger tábornok jeleneteiben nyilvánul meg, akinek szerepébe a színész belecsempészte az „emberarcú szocializmus” félelmetességét. Igaz, Sáráék is súlyos mondatokat adnak a szájába, például:
„- Légüres tér nincs, csak a lombikokban. Ha mi kivonulunk innen, ki jön a mi helyünkbe?”
Emellett szemmel láthatóan megvan a véleménye azon huszárokról, akik nem szöktek haza. Abban a kevés jelenetben, ami a film során Szabó Sándornak adatott, minden eszköztelensége ellenére (vagy éppen azért) kétségtelenül a legerősebb alakítások egyikét láthatjuk.
Dózsa László (Paál) és Tordy Géza (Bódog) erkölcsi párbaja egyfajta szellemi labdajáték – hol az egyiknek van igaza, hol a másiknak. De leginkább mindkettőnek. Jellemfejlődésük egymástól is függ, s a fő kérdés, hogy a mundér becsülete vagy a sorsszerűséghez való alkalmazkodás használ-e többet hazának, s embernek, az út során lassan elveszíti jelentőségét.
Sára Sándor nem bízta a véletlenre a szereposztást. A huszárokat játszó színészek mind lóhoz értő emberek, akik a veszélyes jeleneteket is kaszkadőr nélkül, maguk hajtották végre. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Cserhalmi György, Oszter Sándor, Szilágyi István, Csíkos Gábor, Madaras József, Juhász Jácint. Emellett gyönyörűen ábrázolják, hogyan őrlik fel őket az embert próbáló út viszontagságai – éhség, zord időjárás, reménytelenül nehéz terep, bajlódás a lovakkal, menekülés az üldöző osztrákok elől.
A filmet operatőrként is jegyző Sára Sándor a tőle megszokott módon, lenyűgöző képekkel ajándékozza meg a nézőt. Kamerájával egyszerre teremt festészetet és költészetet. A forgatás a Tátrában, Zakopanéban, továbbá Bem szülővárosában, Tarnówban volt. Sára Lenkey történetét összegyúrta a későbbi, drámai szökésekkel, melyek valóban Kossuth felszólítására történtek 1848 szeptembere és 1849 júniusa között. Így a film még erősebben reflektál a magyar történelem azon fejezeteire, melyre a kádári diktatúra nem szívesen emlékezett. S mindez 1978-ban! Ha a Mafilm akkori igazgatója, a korábban gyártásvezető Föld Ottó ravaszul nem köt szerződést a lengyelekkel, hogy koprodukcióban készítsék el a filmet, a 80 huszár valószínűleg ugyanúgy eltűnik a süllyesztőben, mint a madéfalvi veszedelem.
Érdemes tehát eljönni március 11-én este 7 órakor a vetítésre, mert amellett, hogy a film megtörtént eseményeket dolgoz fel, fókuszában mégsem a közismert események állnak, hanem a szabadságharc olyan mozzanatai, melyekre nem szoktunk odafigyelni. Ráadásul mozinak sem utolsó!
Szóval?
Ráér egy filmre?